Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Az egyre bővülő kardiológiai indikációs kör miatt a thrombocyta-aggregáció-gátlás reflektorfénybe került az elmúlt évtizedekben. A vérlemezkék ki­tapadása és aktivációja a véralvadási folyamat egyik kulcseseménye: a vérlemezkék kontrollálatlan aggregációja az éren belül thrombus-képződéshez, következményes érelzáródáshoz vezethet.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.

A US Preventive  Services Task Force (USPSTF) közölte a kardiovaszkuláris betegségek (CV) megelőzése céljából használt aszpirinnel kapcsolatos legújabb javaslatait.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A gastroduodenalis kimeneti elzáródás palliatív kezelése öntáguló enteralis sztentekkel hatékony és biztonságos módszer, a palliatív céllal elkészített gastroenterostomia reális alternatívája. A szerzők ismertetik a malignus gastroduodenalis obstructio hátterében fennálló leggyakoribb betegsé­geket, a sztent kiválasztásának szempontjait, behelyezési technikáját, valamint elemzik a kezelés technikai és klinikai sikerességét, megemlítve a lehetséges komplikációkat.

Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

A protonpumpagátlókra (PPI) vonatkozó vényfelírási szokások túlzóak, és a gyógyszer leállítására tett próbálkozás is sokszor elmarad, pedig a betegek 60%-a tüneti romlás nélkül tudná csökkenteni vagy abbahagyni a kezelést. A tartós PPI-szedés következtében kialakult hypergastrinaemia és „rebound” hiperszekréció miatt a lépcsőzetes leépítés hatékony megoldás lehet.

Egy nagy esetszámú vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a  protonpumpa gátlók ritkább használata nem befolyásolja a savtúltengés következményeit.

A protonpumpagátló (PPI) szerek a sav­szekréció-gátlás és a gyomornyálkahártya-védelem (gastroprotectio) „aranystandard­ját” képezik, napjainkban világszerte, így Magyaror­szágon is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport. Az in­dokolatlanul hosszú ideig alkalmazott PPI-kezelés során, különösen időskorban a társbetegségekkel és a gyógyszer-inter­akciók nagyobb kockázatával is számolni kell. A korábban felmerült legtöbb mellékhatás esetében az összefüggések bi­zonytalanok, mivel a rendelkezésre álló adatok rendszerint retrospektív, obszervá­ciós, epidemiológiai vagy kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli tanulmányokból származnak.